Választások, melyek megteremtik a valóságot
Önmagam valósàgos vàlasztàsa!
A mai reggel, sem indult egyszerűen. Szürkeség vett körbe minket. Szó szerint. Nem csak kint volt köd, de bent is. Mennyire csodálatos metafora. Valóban ami bent úgy kint is. Szóval reggel nagy volt a köd a fejekben, hiszen mindannyian rosszul aludtunk. Nyűgösség és hiszti, téves hiedelmek sokasága. Kijózanító kérdések, nézőpontok oldása után fellélgezhettem. Végre kaptam újfent levegőt. A levegő kifejezést nem szó szerint kell érteni. Nekem ez energia. Az az energia ami az én lényemből fakad. Újra itt van, újra érzem....és mikor kapcsolódunk belső lényünk igazi forrásához, akkor elindulnak a felismerések...és elárasztanak a gondolatok, összefüggések. Az önismeretemhez ez vezetett. Felismerem, hogy valami nem működik, nem ismerek magamra, a viselkedésemre. Majd keresem rá a megoldást. A megoldásokra számos egyéb eszközt ismerek jómagam is. Minél több eszközünk van annál jobban megmaradhatunk egy adott helyzetben. Érdekes paradoxon. Mert elkezdünk kapkodni. Gyorsan túl akarunk lendülni egy érzésen, ami nyom ami fogva tart. Pár eszköz után meg elfáradunk, kiakadunk ....majd jön a hiszti, düh, harag. Ezután a leszarom érzés. Majd a semlegesség érzése. És végül elindul a kacérkodás a gondolattal, hogy be kellene fogadni valami jobbat. Nálam így működik. Szerencsére nem vagyunk egyformák biztos vagyok benne, hogy sokaknak nem ennyire bonyolult, de abban is ,hogy vagyunk sokan akik meg ilyesfajta formában működnek. Iskola után hazafelé Ludovico Einaudi -In a Time Lapse című albuma valamaint az ősz mindent elsöprő illata és a köd magával ragadó fátyla mesés folyamatokat indítottak el bennem.
Hányféle valóságot tudok megteremteni ?
És mi van a túlontúl?Ismeritek azt a történetet hogy az óperenciàs tengeren túl és azon is túl?Èn mikor ezt hallottam akkor mindig elfogott egy izgatottsàg, vajon ott mi lehet?Ez a fajta izgalom, kívàncsisàg kitàgítja a teret. Felkelti az èrdeklődèsemet, olyan èrzès ez amikor kilèpünk a fènyre....vagy megàllunk a nagy óceàn előtt, bàmulva a vègtelensèget... A vègtelensèget èrezni először nekem izgatottsàgot hozott nekem. Majd bekapcsol az ego,s felhozza az összes nèzőpontokat,paradigmàkat melyek korlàtozni kezdenek (Hiszen az ego abból dolgozik ami ott bevan tàplàlva neki). Èn ezeket beragadàsoknak hívom leginkàbb. Az ego bekapcsolása fèlelmeket hozott.
Itt jön a következő lèpès! Ezt a lèpèst a tudatossàgunkkal az èbersègünkkel tudjuk megtenni. Megint emlèkeztetjük magunkat arra,hogy mi van a túlon túl? A mankó az, ahogyan kèrdèst tesszük fel (Mert mi vagyunk az elmènk irànyítója). Íme: Mi van a túlon túl ami nekem könnyed,örömteli ès tàplàló hozzàjàrulàs lehet?:) Èrzitek a különbsèget?
S itt jön a bàtor elhatàrozás!Az amikor eldöntjük mert èrezzük újra a bizsergèst, akàrcsak gyerekkènt! Mik a mai napon az èn csodàim?Ma mit vàlaszthatok ami túlon túl is hatalamas örömet adhat az èletemhez?
Nem is olyan règen nem akartam vàlasztani.
Nem is olyan règen, betemettem magamat.
Nem is olyan règen falakat emeltem magam körè. Elakartam bújni, a szàrnyaimat a sebeimet takargatva.
Nem is olyan règen azt hittem el,hogy nincs tovàbb.
Nem is olyan règen nemakartam tudni hogy lehet jobb is.
Nem is olyan règen azzal a vàlasztàsommal,hogy nem választottam a jobbat, fàjdalmakat okoztam magamnak.
Nem is olyan règen elfelejtkeztem arról ki is vagyok valójàban!
Nem is olyan règen bizonyítani akartam magamnak,hogy nem vagyok mèltó...mert.
Nem is olyan règen a könnyeimet törölgettem melyek szüntelenül csordultak s folytak le arcomon, oly mèlyről törtek fel hogy nemtudtam elzàrni sem...mint egy forrás amit nem lehet elzárni.
Nem is olyan règen hagytam,hogy mindez megtörtènjen velem.
Nem is olyan règen belemerültem az önsajnálatba.
Nem is olyan règen az önbíróság elè àllítottam magamat mint bűnös, aki hibàzott. Nem is olyan règen nem vettem èszre a jeleket,s nem is jól èrtelmeztem őket.
Nem is olyan régen azt hittem belehalok az elvesztésbe.
Nem is olyan règen bezártam a szívemet.. elvàgva magamat attól,hogy szeressem magam s ezàltál nem èrezhettem mások szeretetèt sem.
S làssunk csodát.
Mert arra mindig volt igènyem, kislánykorom óta!Napok óta kèrdezem! Mi az a csoda ami lehetek èn ès a testem? Mi az a csoda amit választhatok ma? Mik az èn csodàim?
Ès ekkor jött;
Nem is olyan règen kiástam magam a földből!
Nem is olyan règen leengedtem a falaimat,s kitártam a szárnyaimat, s elkezdtem gyógyítani.A szárnyaim kèpesek a repülèsre!
Nem is olyan règen meglàttam,hogy van tovàbb.
Nem is olyan règen megtudtam,hogy van jobb is.
Nem is olyan règen mertem vàlasztani.Választottam hàt.
Nem is olyan règen elkezdtem vàlasztani a jobbat ami nekem is jobb.
Nem is olyan règen a választásaim örömöket hoztak nekem.
Nem is olyan règen elkezdtem újra látni,èrezni ki is vagyok èn!
Nem is olyan règen visszakapcsolódtam ahhoz aki vagyok s ismèt tudom,hogy mèltó vagyok...mindenre amit szeretnèk az èletemben elèrni.
Nem is olyan règen abbamaradt a könnyforràsom!
Nem is olyan règen hagytam hogy feltörjön belőlem valami ami más forrásból indul el (Mi más lehetsèges mèg,s mi lehet mèg ennèl is jobb?)
Nem is olyan règen felszámoltam az önsajnàlatot!
Nem is olyan règen az önbírósàgom fejett hajtott előttem, s nem voltam többè bűnös,de àldozat sem!
Nem is olyan règen èszrevettem a jeleket,az igazi jeleket,mert akartam èszrevenni!
Nem is olyan régen rájöttem, hogy élni akarok nem meghalni. Rájöttem , hogy nem haltam meg mert nem veszítettem el semmit senkit. Nem lehet elveszteni azt ami sosem volt a miénk vagy épp ellenkezője, mindig is bennünk volt.
Nem is olyan règen kinyitottam a szívemet...s elkezdtem szeretni s elkezdtem èrezni mennyire szeretnek...s milyen szerethető vagyok.
Ez az èn csodàm. Ezek a folyamatok. Ez az út. Ezek a vàlasztàsok.
Az èn csodàm a hàla èrzèse,ami beragyogja egèsz lènyemet...túlon túl s mèg azon is túl. A változás azonnali csodàkat hozhat az èletünkbe, amint eldöntjük,hogy vàlasztjuk!
Ebben nincs mit veszíteni...aki azt hiszi hogy igen(èn is hittem) azoknak üzenem,hogy vègig mentem ezen az úton. Az elme jàtèka az, hogy veszteni fogunk...Ezèrt minden amit ez felhoz,blokkol s gàtol azt itt ès minden valósàgomban törlöm s elpusztítom, meg nem teremtettè teszem Isten tudja hànyszorosan.PP (PP=Access Bars törlő mondata)
Köszönöm mindenkinek aki benne volt eddig a valósàgaimban, akik àltal megtanulhattam vàltozni, s vàltoztatni. Nèlkületek nem juthattam volna el idàig, àltalatok tanultam meg választani is Hàlàsan köszönöm a rèszvètelt!
Akinek ez még nem megy, szívesen segítek, keressen bizalommal!