Ikerlàng szerelem

Barangolok,keresek szimatolok...Egyre vadabbul keresek...màr màr a kètsègbeesès küszöbèn vagyok.Hol lehetsz?Mièrt nem làtlak?Mièrt nem èrezlek?Nem tűnhettèl el, hiszen bennem èlsz...

Az illatod, az èrintèsed, az ölelèsed, a hangod, az energiàd,a rezgèsed...itt vagy...de mègsem...Kereslek szüntelen...

Mintha soha vèget nem èrő úton közlekednèk,ahol kiszàradt pocsolyàkat kerülgetnèk. Mintha semmi sem lenne èlő.

Majd ràmtör egy mèrhetetlen zokogàs, mely úgy tör fel belőlem mint egy hatalmas cunami.Tengermèlyről hol sötèt van s nem làtni hol kezdődik,s hol èr vèget.

Vagyok èn a könnyektől àztatott lènyemmel megtelítve a pocsolyàkat...Taposom a sarat szinte màr úszom benne...Hiszem azt,hogy előre haladok...de nem a dagonya elnyel...

Az ijedsègemnèl màr csak a fèlelmem nagyobb s kapaszkodni kezdek ...Nem akarok egyedül menni az úton...hol vagy màr? Gyere vissza,èrkezz meg hozzàm!

Egyik àgról kapaszkodom a màsikra...igyekszem kihúzni magamat...

Mire a felszínre kerülök, besarazva beszennyezve önmagamat ismèt az önvàd s a önbírósàg előtt keresem az igazamat...

Persze,hogy nem talàlom.Hisz mentsègemre csak az apadhatatlan s oltahatatlan vâgyat tudom felhozni.Türelmetlen vagyok.Igen, de mèg sem...Mire vàrjak?Fogytàn van az idő mit ezen a földön tölthetünk, s èn annyi meg annyi mindent szeretnèk Veled megèlni.

De távolodom s vele együtt az èrzès is.

Ott àllok az úton egyedül,koszosan...mèly levegők s hosszú sóhajok hadàval.

Majd jön a fohàsz...tèrdre ereszkedem s imába hajtom a fejem...Adj erőt, motivációt a folytatásra...Látni akarom a napot, a fènyt egyedül is. Azon indíttatásból, mert a mindent betöltő Isteni fèny lènyem igazi esszenciàja. Tudom!Kell!Akarom!

S az úton àllva elered az eső...s minden cseppje lemossa a nehèzsèget ,a szennyet rólam...Imàm meghallagattatott.

S èrzem a meleget.. szàradok...kinyitom a szememet...s ragyog nap.. minden de minden mi eddig szürke volt, meseszèp színekkel van felvèrtezve.Csak âllok nèmàn könnyekig hatódva mintha ilyan szèpet soha sem làttam volna mèg....s annyira varàzslatosnak s kalandosnak ígèrkezik a folytatàs,hogy azon kapom magamat, hogy elindultam...Elindultam Felèd!Újra èlek, újra èrzem a szívem dobbanàsàt a földben ...Katarzis ès hâla...Ott àllsz a fènyben, s amennyire csak tudok fènysebessèggel szàrnyalva Ràd figyelve haladok felèd....S ez jó...ez betölt, ettől megremeg a föld is örömèben!Nem vagyok egyedül...itt vagy velem...itt bennem...tudom jól!Figyelek Ràd èdes lelkem...itt vagyok màr.